Mese a falnk tykocskrl
gy szlt egyszer a tykocska tykanyhoz:
- hes vagyok, krlek szpen, sssl nekem kalcsot!
- Jl van, tykocskm, stk neked kalcsot – mondta tykany. – Most menj szpen, s hozzl nekem ft az udvarrl, hadd rakjak tzet, anlkl nem sl meg a kalcs.
Ment a tykocska, ment az udvarra a frt. Ahogy az udvarra rt, szembe jtt vele egy nagy-nagy kandr. A nagy-nagy kandr azt mondta a tykocsknak:
- Miau, ham! n most tged bekaplak, meg is eszlek!
- Ne egyl meg, krlek szpen, ne egyl meg engem! Ft viszek most tykanynak, tykany majd kalcsot st nekem, s ha nem bntasz, kapsz egy nagy darab kalcsot tlem!
A macska gy gondolta, sokkal tbbet r egy nagy darab cukros kalcs, bkn hagyta ht a tykocskt.
A tykocska sszeszedte a ft az udvaron, bevitte tykanynak.
- Jaj, tykany, nagy baj van! – mondta.
- Mi a baj, tykocskm?
- Az a baj, hogy az udvaron sszetallkoztam a macskval, az – ham! – be akart kapni, meg akart enni, n meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkbb adok neki a kalcsombl.
- Egyet se bsulj, tykocskm – mondta tykany. – Olyan nagy kalcsot stk neked, hogy akr hrom macskt is jllakathatsz vele!
Hamarosan megslt a nagy kalcs. Tykany enni hvta tykocskjt, s gy beszlt hozz:
- Egyl, tykocskm, egyl j tvggyal! De el ne felejtsd, hogy a macsknak is jr ebbl a kalcsbl! Meggrted neki!
- Tudom – mondta a tykocska, s azzal nekiltott enni. Ette, ette a finom cukros kalcsot, addig ette, mg az utols morzst is megette. Csak akkor jutott eszbe a macska meg az, hogy kalcsot grt neki.
- Jaj, tykany – sirnkozott -, mind megettem a kalcsot, egy morzst sem hagytam belle, jaj, most mitv legyek?
- , te falnk, , te szszeg tykocska!
- Ne haragudj rm, tykany – sirnkozott tykocska. – Ne haragudj rm! A macska azta taln mr el is feledkezett a kalcsrl meg rlam is! Ha nem is feledkezett el a kalcsrl meg rlam, nem baj, gyse tudja, hol lakom!
Ebben a pillanatban tykany is meg tykocska is megltta a macskt. Az udvaron t brsonytalpakon stlt a konyha fel.
- Jaj, vgem van! – csipogta rmlten a tykocska.
Tykany meg nem csipogott semmit, hanem a szrnynl fogva flkapta tykocskt, a konyhba vitte, s vele egytt belebjt a nagy has agyagkorsba.
A macska csak annyit ltott, hogy tykany s tykocska a konyhban tnt el. Nagy mrgesen megllt a kszbn, s gy prlt:
- Hol a kalcs rszem? Ide vele, mert ha nem, mindketttket bekaplak!
Aztn belpett a konyhba, de nem ltta sem tykanyt, sem tykocskt.
- Pedig ide szaladtak be – morogta. – El nem mozdulok innen, mg meg nem kapom a kalcsot, vagy be nem kapom azt a kt szkevnyt! – Azzal a macska lefekdt a kszbre, s vrt.
Tykany meg tykocska ott lapult a nagy has agyagkorsban. Tykocska egyszer csak suttogni kezdett:
- Tykany, n gy szeretnk prsszenteni!
- Ne prsszents, mert meghallja a macska, s bekap mindkettnket! – suttogta tykany.
Tykocska kis ideig bkn maradt, aztn megint csak rkezdte:
- Tykany, igazn muszj prsszentenem! – Tykany trelmt vesztve szlt tykocskra:
- Bnom is n, prsszents ht, gyis vgnk lesz!
Tykocska risit prsszentett, de akkort m, hogy a nagy has agyagkors megingott a polcon, aztn leesett a fldre, s ezer darabra trt. A kszbn a macska ijedtben flnyivkolt.
- Jaj, drg az g! – kiablta, s eszeveszetten meneklt.
Tykany meg tykocska kikszldott a cserepek kzl, s lttk, hogy a macska elszaladt.
- No, ez se jn tbb vissza – mondta tykany.
- Ltod, milyen hs vagyok – mondta a falnk tykocska. – Ltod mg a macska is megrml s menekl, ha n egyet prsszentek!
|