gondolatok2010.10.19. 08:48, gyerekmanok
szeretet2010.10.18. 21:18, gyerekmanok
gyerekekről2010.10.18. 20:32, gyerekmanok
Anya és fia
Amikor az anya a vacsorát főzte, fia megjelent a konyhában, kezében egy cédulával…
Furcsa arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát. Anya megtörölte kezét, és elkezdte azt olvasni.
A szobám rendberakásáért: 1000 Ft
A virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
Mert elmentem tejért: 100 Ft
Mert 3 délutánon vigyáztam testvéremre: 1500 Ft
Mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000Ft
Mert minden nap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft
Az anya kedvesen ráemelte tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik lapra ezeket írta:
- 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- Összes átvirrasztott éjszakákért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft
- A sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft
- Könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- Mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft
- Minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért amit készítettem neked: 0 Ft
- Az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit fiának .
A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papirost és a saját számlájára ezt írta:
FIZETVE!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom. "
Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ne tegyétek őket szűk odúkba,
Ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Amikor Isten közéjük éltetett.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket. "
Óbecsei István
