|
Ritkábban eszik - fokozatosan áttér a mesterséges (nem anyatej) ételekre, megkezdődik, illetve megtörténik a korszak végére a teljes elválasztás. Étkezése közelít a későbbi étrendhez, kialakul a napi háromszori főétkezés.
Már az első fogak megjelenése előtt igényli a rágást, az ínyével rágja meg a darabosabb ételeket.
Gyakrabban van ébren, nézelődik. Egyre többet mozog, tárgyakért kezd nyúlni, előbb csak megfogja (eleinte nem is ereszti), majd komoly, összehangolt idegtevékenység eredménye révén megtanulja elengedni, a másik kezébe átvenni stb. Megnő a mozgásigénye. A sok-sok kényszermozgás során (előre-, hátrafelé kúszik, mászik, hasról hátról fordul, négykézláb áll, hajtányozik, próbál felülni, felállni) általában a csecsemőkor végére eljut addig, hogy feláll, kapaszkodva lépeget. Pár hónapos korban elkezd gügyögni, egyéves korára egy-egy egyszerűbb szót kimondhat már. (A mama kimondása azért még nem igazán nagy tudomány, hiszen a mama a babák által alkotott szó, képzése az ajakkal történik, nyilván összefügg a szopással.)
Megerősödik, szorosabbá válik az édesanyához való érzelmi kötődése. A csecsemőkor második felétől már nemcsak a táplálkozási igény köti az édesanyákhoz, de egyre inkább látható jelei vannak a ragaszkodásnak.
Amikor már önálló helyváltoztatásra képes a csecsemő, igyekszik mindenhova követni az édesanyját. Próbál minél több vele való törődést, foglalkozást kicsikarni az édesanyából. Ebben a kérdésben nem tűr ellentmondást, és nem ismer határt. Mondhatni, határtalan a szeretet iránti vágya. Soha nem elég az édesanyából. Ezt néha a maga módján erőszakosan is ki akarja harcolni (például amikor kimegy az édesanya a szobából, elkezd sírni). Már időként rövidebb ideig magában is eljátszik, de ha meghallja az édesanyja hangját, rögtön megpróbálja magához hívni, ha másképpen nem megy, sírással.
Ebben a korban még rendszerint fél az idegen, ismeretlen arcoktól. Sokszor a nagyszülők, ha nem látja őket a baba nap mint nap, megsértődnek, mert az unoka öröm és mosolygás helyett sírással reagál a jövetelükre. Ez természetes jelenség. A csecsemőkor vége felé átcsap ez az idegenkedés és félelem a felhőtlen, fenntartások nélküli bizalomba. Akkor az utcán bárki mosolyog rá vagy szól hozzá, nagy bizalommal próbál a csecsemő vele kapcsolatot teremteni. Ezt a nyíltságot sajnos (vagy szerencsére?) a szülők a későbbi hónapokban kinevelik az őszinte kisgyermekből.
Ezek jól látható nyomon követhető fejlődési szakaszok, azonban a csecsemő egyéb fejlődési fokozatokon, átalakuláson is átmegy. Fokozatosan csökken az anyai (az édesanyától örökölt) ellenanyag szintje - mely védi a fertőző betegségektől -, emiatt egyre gyakrabban betegedhet meg, ha kórokozóval találkozik, s csak az átvészelt betegségek révén alakulnak ki az illető betegség ellen a saját ellenanyagai. Három hónapos kor körül mélypontra kerül a vörösvértest száma - a magzati vörösvértestek fokozatosan elfogynak, s csak fokozatosan éri el a normális szintet a saját erejéből. Az emésztőrendszere is kezd alkalmassá válni az anyatejen kívüli, más tápanyagok felhasználására.
A szülők teendői
A megnövekedett mozgásigénye miatt már nem elég ennek a kielégítésére a kiságy, ezért 3-4 hónapos korában célszerű járókába (hempergőbe) helyezni a csecsemőt azokban az időszakokban, amikor már általában ébren van, hogy elég helye legyen a mozgáshoz. Csak olyankor biztonságos a járókából kitenni a gyerekszoba szőnyegére vagy leterített pokrócra, ha mellette vagyunk és játszunk vele. Így fokozatosan, a szülők közelségéből adódó biztonságérzettel, hozzá tud szokni a nagyobb térhez.
Csak az életkorának megfelelő játékokat érdemes a kezébe adni. Közismert dolog, hogy sokszor szívesebben játszik egy gyerek egyszerű tárgyakkal, mint drága játékokkal, ezért teljesen felesleges a kiságyát, járókáját telepakolni velük. Vigyázni kell arra is, hogy ne legyen körülötte sok játék, mert nem tud választani közülük, és a mozgását is csak akadályozzák.
Nemcsak a korának megfelelő játékszerek fontosak, hanem az annak megfelelő foglalkozás, játék is. Ilyen lehet, hogy tisztába tételkor, s más esetekben is, ha ébren van a baba, a karját, lábát, csípőjét megtornáztatjuk. Ez utóbbi kifejezetten előnyös a csípőficam megelőzésében is. Érdemes a szemnek is "feladatot adni", színes tárgyakat helyezni a közelébe, ezek természetesen lehetnek babák, állatfigurák is.
Nem véletlen a csörgő szerepe, hiszen előbb-utóbb saját maga fog rájönni arra, hogy mozgatásra, érintésre hangot ad, ezáltal tudatosan is játszani kezd vele, kezével megfogja, elengedi, átveszi a másik kezébe s ezek mind-mind igen előnyösek a hallás, a látás, a mozgás beidegződésének a fejlődésében, fejlesztésében.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
