Egrke piros szeglyes kk kabtja
Volt egyszer egy regap, annak volt egy fekete kutyja. Olyan kicsi volt ez a kutya, hogy regap elnevezte Egrknek. Egrke nagyon szeretett vadszni. Ha gazdjval kiment az erdbe, folyton szimatolt, nysztett, egyre kisnyulat keresett.
Egy tli napon ismt kiment regapval az erdbe. Egyszerre valami nagyon rdekes szag csapta meg Egrke szimatol orrocskjt. Izgatottan nysztve rohant a bokrok kz. Az egyik bokor alatt lyukat ltott meg s belebjt. Ez a lyuk egy alagt nylsa volt, s a cspp kutyus sietsen totyogott elre az alagtban. Hirtelen megtorpant. Egy nyl llt eltte, hossz flt, mulatsgos orrt mozgatva. Egrke ktelen ugatsba kezdett:
- Vau…vau…- A nyl meg csak nzte, s mozgatta a flt meg az orrt.
- Mirt nem szaladsz el?- krdezte Egrke. – Hogyan fogjalak meg, ha nem szaladsz ellem?
- Mirt akarsz engem megfogni? – krdezte a nyl.
- Nem is tudom pontosan – mondta Egrke. – De gy tudom, hogy a nyulak el szoktak futni a kutyk ell. Nem flsz tlem?
- Nem hiszem – mondta a nyl. – Tudod, te olyan pici vagy, hogy nem flek tled, akrmilyen hangosan ugatsz is! Klnben is jobban tennd, ha abbahagynd ezt a csf lrmzst. Nzd meg inkbb a fiaimat, olyan aranyos kis jszgok!
Nylany az alagton t a fszekhez vezette Egrkt, s megmutatta neki az t aranyos nyulacskjt.
- No, most mr tudod a hozznk vezet utat, gyere el mskor is – mondta nylany Egrknek bartsgosan.
Msnap reggel leesett az els h. regap azt mondta Egrknek, flti t a nagy hidegben, ezrt piros szeglyes kk kabtkt adott r. Egrkt szortotta, csiklandozta a piros szeglyes kk kabtka, prblt tle szabadulni, de sehogy sem boldogult. regap lelt a kandallhoz melegedni, Egrke meg fogta magt, s piros szeglyes kk kabtkjban nagy mrgesen csaholva az erdbe vgtatott. Egyenest a nylcsald fszkbe vezet alagt fel rohant.
- , egek! – kiltott nylany, mikor megltta Egrkt. – Milyen csinos a korcsolyaruhd!
- Ez nem korcsolyaruha – vakkantott Egrke -, ez csak egy piros szeglyes kk kabt, ami szort s csiklandoz. Krlek, segts leszedni rlam. Odaadnm takarnak a kisnyusziknak.
Nylany vatosan leszedte Egrkrl a piros szeglyes kk kabtkt, gyngden rtertette az alv nyuszikra, s flshajtott:
- Nzd csak, milyen aranyosak! s gyere el, Egrke, krlek, gyere el hozznk mskor is!
-
Egrke hazaballagott, s mikor regap megkrdezte tle, hogy hova lett az j kabtkja, boldogan csaholta:
- Vau…vau…
De regap nem rtette, mit csahol Egrke, s mg most is azon gondolkozik, ugyan hov tnhetett a piros szeglyes kk kabtka.
(Angol npmese, tdolgozta Bartcz Ilona)
|